Egyszer volt, hol nem volt, a hetedhét ……………………………………….. is túl, élt egy öreg favágó a legkerekebb erdő mélyén. Egyedül éldegélt egy kis kunyhóban, amit ő maga épített…………………………………………………………  . Minden reggel amikor felkelt, ásított egy nagyot, nyújtózkodott egy……………………………………………… , majd nekilátott annak a ………………………………. munkának amiket minden nap neki kellett elvégeznie.

Egy reggelen, amikor felkelt, különös zajra lett figyelmes. Megállt aprócska konyhájának a közepén, és hallgatózni kezdett. Hüppögés hallatszott valahonnan, de nem tudta azonosítani hang forrását. Elindult szépen lassan óvatosan a nappali felé. Egyre hangosabban hallatszott a ……………………………………………………… , és most már mintha ……………………………………………… is hallott volna. Tovább osont szépen csendesen, egyre közelebb a bejárati ajtóhoz.

- Valakai sír az ajtóm előtt! – csodálkozott, és rögtön ……………………………………….. kezdett, hogy vajon ki lehet az. Hiszen a környéken közel s távol egy teremtett ………………………………………… sem lakik.

Bátortalanul kinyitotta az ajtót, és nagyon elcsodálkozott. Egy aprócska malacka ült az ajtó előtt a küszöbön, és …………………………………………………..  sírdogált.

- Mi bajod van malacka? – kérdezte a favágó.

- Hüpp-hüpp, szomorú vagyok – azzal fogta magát a malacka és ……………………………… fordított neki.

Nem tudta ezt mire vélni. Már éppen majdnem becsukta az ajtót, amikor eszébe jutott, hogy mégsem hagyhatja magára szegény malackát.

- Figyelj csak malacka, gyere be hozzám egy teára, és közben ………………………………………………… mi történt – mondta a favágó szelíd hangon, és leguggolt a malacka mellé.

- Nem mondom el senkinek! – kiáltott fel duzzogva a kis malac, és közben hatalmas trombitálás közepedte kifújta az orrát egy darab…………………………………………………….. .

A favágó tanácstalan lett. Úgy látszott, hogy ez a malacka bizony………………………………………………. .  De a favágónak támadt egy ………………………………………………… ötlete.  Sietve beszalatd a konyhába, de a bejárati ajtót résnyire nyitva hagyta. Nem szólt egy szót sem többet. Edényeket vett elő, csörgött zörgött, és begyújtotta a tűzhelyet. A kis konyhaszekrény ……………………..  alsó polcáról elővett egy furcsa szürke zsákot. Leporolta, és hangos …………………………………………………. a konyhapultra emelte.

A kis malacka kint ült az ajtó előtt, szipogott és hüppögött, de a ……………………………………… már nem folytak. Kíváncsian hegyezte a füleit. El sem tudta ……………………………………..  mit csinálhat a favágó odabent.

Eltelt tíz perc aztán ……………………….. is, amikor egyszer csak ………………………………………….. illatfelhő szállt a malacka orra alá. Már nem sírt, szippantott nagyokat a levegőbe. Észrevette, hogy a favágó házából jön illat. Óvatosan felkászálódott, leporolta nadrágját, és ………………………………………….  az ajtón. Nem látott semmit, ezért szépen lassan ………………………………… léptekkel elindult a konyha felé.

- Nocsak malacka, gyere ülj le ide az asztalhoz! Légy a…………………………………………… ! Finom kukoricakását főztem, hogy jobb …………………………………….. legyen.

- Ó, ő, köszönöm – a malacka elszégyellte magát, amiért korábban olyan ……………………………………………. válaszolt a favágónak, és lassú léptekkel elindult az ebédlőasztal felé.

- Tudod mit malacka, amíg a tányérokat és az …………………………………………………… az asztalra készítem, közben elmesélhetnéd, hogy miért sírtál olyan keservesen az ajtóm előtt.

- Én csak szomorú voltam. Eltévedtem az erdőben. Egyedül lakom pár tisztással arrébb innen, de túl sokat ……………………………………………………………… és nem találok haza – mondta szomorúan a malacka, és a szája máris újra sírásra görbült bánatában.

- Nehogy megint sírni kezdj! – szólt hozzá kedvesen a favágó. – Az én nevem Frici, téged hogy hívnak?

- Én Ödön vagyok – válaszolt alig hallható hangon a malacka.

- Na Ödön, figyelj csak jól rám. Elkészült a kukorica kása, együtt megesszük, és azután elkísérlek egészen addig, amíg a ………………………………………………. meg nem találjuk.

Ekkor aztán Ödön égtelenül zokogni kezdett.  A favágó nem értette mi rosszat mondhatott, és megpróbálta vígasztalni a malackát.

- Mi baj van Ödön, valami rosszat mondtam talán?

- Hüpp hüpp, neheeeeeeeeem – szipogott a malacka – csak azért sírok mert én igazából nem is akarok…………………………………………………….. . Egyedül lakok abban a kis házban, unatkozom minden nap. Szeretek beszélgetni, …………………………………………………………… , de nincs senki akivel megoszthatnám a házamat.

A kis malacka egészen ………………………………………..  kuporodott a széken amin üldögélt, és halkan sírdogált tovább.  A favágó erre egyszer csak……………………………………………………………. .

Ez annyira meglepte Ödönt, hogy ijedtében abbahagyta a sírást. Sehogyan sem értette, hogy miért csal mosolyt Frici arcára az ő keserves szomorúsága.

- Ne sírj Ödön. Én is egyedül élek, és nagyon …………………………………………………… vagyok. Nézd csak itt van ez a ház, éppen van benne ………………………… szoba. Költözz hozzám, jól megleszünk ketten! – tapsolt egyet hangosan a favágó annyira tetszett neki a saját ötlete.

A bánatos kismalac letörölte …………………………………………………. a könnyeit, kifújta az orrát az…………………………………………………………………. , majd harsogó hangon felkacagott örömében.

- Szívesen jövök! – kiáltotta, majd örömében a favágó ………………………………………………… ugrott.

Frici pedig csak nézte a taknyos asztalterítőt, nagyot……………………………………………………………….   és azt gondolta: majd csak megleszünk azért valahogy!